Lassan már egy hónapja az észak-dániai Aalborg-ból figyelem a világ folyását – elsősorban az Internet segítségével. Mivel dán nyelvismeretem igencsak behatárolt, a világ történéseit angol, német és magyar nyelvű hírportálok segítségével követem. A helyi (dán) viszonyokról pedig (személyes) tapasztalatok útján értesül az ember. Például, a benzin ára szinte óránként változik minden egyes benzinkútnál. Általában kora reggel (hajnalban) a legolcsóbb, akár két koronával (70.- Ft) is. Állítólag azért, hogy ne legyen torlódás, sorban állás. Különben a benzin literje kb. 10.- korona (350.- Ft). Dániában november 01, azaz Mindenszentek, ill. Halottak Napja nem munkaszüneti nap. Ez még érthető is lenne, hiszen protestáns (evangélikus) országról van szó, viszont október 31, a reformáció napja sem állami ünnep.
A parlamenti választásokat hétköznap tartották, és mivel az keddre esett, elképzelhető, hogy a dánok – amerikai mintára – mindig kedden járulnak az urnához. A magyar média meglehetősen mostohán számolt be erről az idei eseményről. Különösen fájlalom, hogy egy szó sem esett az itteni szenzációról: egy szír születésű dánt - bizonyos Naser Khader-t, aki hat hónappal ezelőtt alapította pártját, - a közvélemény a mérleg nyelvének tartott. Csak úgy belegondoltam: vajon elképzelhető lenne, hogy egy arab vendégmunkás fia, aki 11 éves korában érkezett az országba, 33 évvel később, frissen alapított pártjával, parlamenti tényező lehetne a magyar (bel)politikában?
Erről is szó esett a napokban egy baráti összejövetelen. Érdekes beszélgetések részese lehettem. Megtudtam, hogy a lakosságot nem annyira a gazdaság helyzete osztja meg, mint inkább a bevándorlási törvény, amelyet az eddigi jobbközép kormány szigorított. Ezért is lett olyan népszerű az elesettekkel szimpatizálók, a befogadáspártiak körében (is) Khader, ill. pártja, mely egyúttal az iszlámhoz való közeledést, megértést is szorgalmazza. (különös tekintettel a Mohamed karikatúra miatti felháborodás fényében). De azok is változást reméltek, akik külföldiekkel (pl. magyarokkal) szeretnének házasságra lépni. A jelenlegi dán törvények szerint az arának legalább 25 évesnek kell lennie. Állítólag így akarják elkerülni a névházasságokat, a lány egész családjának jogát a letelepedésre a jóléti dán államban.
Szó esett még a „prágai eseményekről” is, amit a magyarországi sajtó a „neonácik feletti győzelem”-nek könyvelt el. Véleményem szerint naív és abszolút fals az ott történteket úgy beállítani, mintha a cseh fővárosban a „jó (az igazság) győzött volna a rossz (gonosz) felett”. A valóságban a nácigyűlölet kerekedett felül a zsidógyűlöleten (antiszemitizmus). Ugyanis a csehek másként élték meg a nácizmust, a német megszállást, mint mi. Amíg a hazai köztudatban még ma is tartja magát az a tévhit, hogy a (judeo)bolsevizmus elleni harchoz nyújtott segítséget náci Németország 1944-ben, addig a cseh történetírás egyértelműen katasztrófaként jegyzi a müncheni egyezményt követő 1938/39-es náci-német bevonulást. A Benes-kormány Londonban menekülése jelezte és igazolta a cseheknek (és a világnak), hogy az európai nagyhatalmak asszisztálásával feldarabolták és eltűntették Európa térképéről a szociáldemokrata Csehszlovákiát, és ebben hazánk is segédkezett.
Ezért, aztán jobban illene ismerni a XX. század történelmét annál, ahogy azt Mészáros Tamás a „168 órá”-ban teszi. A „sötét múlt” nem kizárólag a Heydrich-féle (cseh-morva) protektorátus idejére korlátozódik. Már csak azért sem, mert akkoriban „(túl) jól ment” a cseheknek. A „zsidó" Heydrich (a suttogó náci pletyka szerint egyik nagyszüleje állítólag zsidó volt) felfokozott antiszemitizmusa mellett (ő elnökölt az „Endlösung”-ot kidolgozó és elfogadó hírhedt wannsee-i konferencián) ugyanis kiváló szervező hírében állt. Kegyetlenül felszámolt mindenféle ellenállást, ugyanakkor a hadiipari termelés fokozása érdekében viszonylagos jólétet biztosított a munkásságnak. A prágai közbiztonságra jellemző volt, hogy Heydrich nyitott (cabrio) kocsival, testőrök nélkül közlekedett a városban. A Londonba menekült csehszlovák kormány – Eduard Benes államelnökkel együtt – aggodalommal figyelte a náci helytartó sikereit. Benes végül elérte, hogy Nagy-Britanniában kiképzett csehszlovákok - egy morva (Jan Kubiš) és egy szlovák (Jozef Gabčík ) katona vezetésével - Prágában megöljék a legsikeresebb és egyúttal legveszélyesebbnek tartott nácit. Talán kevesen tudják, hogy a szlovákiai Bős szlovák nevét (Gabčíkovo) a Heydrich elleni merénylőről, Jozef Gabčík-ról kapta.
Mindez azt bizonyítja, hogy a cseh nacionalistákban erősebb a német-ellenesség, mint az antiszemitizmus. Valószínűleg ezért is volt szükség a német és szlovák neonácik aktív támogatására a tervezett antiszemita felvonuláshoz.
A baráti összejövetelen hallottam, hogy jól sikerült a Dohány utcai zsinagógában rendezett Zsidó-Keresztény Összefogás hangversenye Szenthelyi Miklós hegedűművész vezetésével. A meghívó szerint a rendezvény fővédnöke Schweitzer József országos ny. főrabbi és Erdő Péter bíboros voltak. A koncerten azonban csak Schweitzer főrabbi jelent meg, a díszvendég pedig Sólyom László köztársasági elnök és felesége volt. A beszámolóhoz kapcsolódóan dán ismerőseimnek megjegyeztem, hogy a Dohány utcai izraelita templom Európa legnagyobb zsinagógája. Mire a koncert hírét hozó kijavított: „....Már nem! Csak a második. Amikor a hangverseny időpontját kerestem a világhálón, kiderült, hogy már nem az........”
Alig vártam, hogy hazaérjek és saját szememmel győzödjek meg esetleges tévedésemről, ill. miért nem tudok erről a „változásról”?
Meglepődve kellett nyugtáznom, hogy a hír igaz. Legalábbis a magyar wikipédia szerint, mely a Múlt-kor nevű magyar nyelvű internetes történelmi portálra hivatkozva tudatja: tavaly (2006-ban) avatták fel Münchenben Európa legnagyobb zsinagógáját.
Ez már csak azért is meglepő volt számomra, mert jártam a St.-Jakobs-Platz-i templomban, és egyáltalán nem éreztem, hogy mérete vetekedne a budapestivel. Nem kellett sok hozzá, hogy előkeressem a német hírportálok** tudósításait a tavalyi megnyitóról, amire a Múlt-kor is hivatkozik. És lőn meglepetés! A német nyelvű méltatásokból hiányzik a magyar wikipédia állítása, miszerint a Dohány utcai zsinagóga többé nem Európa legnagyobb zsinagógája. A jelentések csak azt írják, hogy a tavaly november 9-én (a Kristallnacht 68. évfordulóján) átadott, felavatott müncheni zsinagóga „Európa legnagyobb újonnan épített zsinagógája”. („.....die neue Hauptsynagoge, die aktuell zu den größten Synagogenneubauten Europas zählt..... (Müncheni Hitközség)). Ez pedig nem vonja kétségbe a budapesti templom elsőségét! A német nyelvű jelentések között egy helyen találtam azt a megállapítást, hogy „a zsinagógából, zsidó múzeumból és közösségi házból álló épület-komplexum Európa legnagyobb zsidó központja” („.....Der dreiteilige Gebäudekomplex aus Synagoge, Jüdischem Museum und Gemeindehaus ist nun das größte jüdische Zentrum Europas......” (Europolitan)). Ez a megállapítás sem vonja kétségbe a Dohány utcai zsinagóga nagyságát, ill. annak vezető helyét Európában. Mindebből az következik, hogy a Múlt-kor szerkesztői valamit nagyon félreértettek. Vagy tán a forrásnak megadott MTI követte el ezt a „leiterjakab”-ot? Mindenesetre az ingyenes internetes lexikonnak, a wikipediának köszönhetően a net-en egyre több helyen olvasható ez a téves információ.
.
**
Néhány német nyelvű megfogalmazás a müncheni új zsinagóga méretéről:
..........Nach Angaben von Knobloch handelt es sich bei dem rund 71,5 Millionen Euro teuren Ensemble mitten in der Altstadt um das derzeit größte jüdische Bauprojekt in Europa. (focus)
.........bei dem rund 71,5 Millionen Euro teuren Ensemble mitten in der Altstadt um das derzeit größte jüdische Bauprojekt in Europa. (stern)
.........Zusammen mit dem neuen jüdischen Kulturzentrum, Schule, Kindergarten und einem Museum ist es der größte jüdische Neubau in Europa seit dem Zweiten Weltkrieg. (der Spiegel)
.
