Saturday, April 27, 2013

Zója és a (magyar) akadémikusok

 
Van néhány Zója utca kishazánkban. Például Pécsett, Tatabányán, Kisszálláson, Harkányban, Deszken vagy Furta községben.  Zója női név, és épp úgy utcák vannak róla elnevezve országszerte, mint például Máriáról vagy Magdolnáról. Sőt, Hódmezővásárhely elsőszámú cukrászdája is Zója nevét viseli. A név megtalálható bármely utónév, pardon keresztnévgyűjteményben. Még a katolikus.hu keresztnévgyűjteményében is! A Kiskegyed szerint:
Zója
Nem: női
Név eredete: orosz-szláv eredetű név
A név jelentése: Élet.
Névnapok: május 2., június 15., július 5.

 
Az Országos Széchenyi Könyvtár gondozásában működő Magyar Elektronikus Könyvtár Keresztnevek eredete és jelentése című gyűjteménye is jegyzi
ZÓJA
- szláv eredetű; jelentése: élet.

Ezt csak mind azért jelzem, mert a napokban jelent meg a Magyar Tudományos Akadémia hivatalos állásfoglalása, mely egyben törvényileg kötelezően irányadó az önkormányzatok felé, hogy el tudjanak igazodni: mely utca-, ill. intézménynevek kötődnek az önkényuralom idejéhez, és amiket el kell távolítani városaink, falvaink utcáiról, köztetületeiről.   
Nos, ennek a hivatalosan, és iránymutatóként, közzétett táblázatnak az utolsó "személye" egy női név, mely mellé a következő magyarázatot fűzte a magyar tudomány jeles történészeinek tanácsa, pardon bizottsága.

"Zója: Állítólagos szovjet partizánlány, komszomolista (1923-1941), akit a kommunista propaganda szerint a németek hosszas kínzások után végeztek ki. A szovjet ifjú kommunista példaképe a második világháború éveiben és 1945 után, ezért neve kapcsolódik a kommunista önkényuralmi rendszerfenntartásához, így közterület elnevezésére nem használható......."

Élénk fantáziának kell lennie annak, aki egy női névből ilyen egyértelmű (és messzemenő) következtetést von le. Vagy a magyar akadémikus bizottság valamenyi tagja szíve és lelke mélyén még ma is a sztálini idők szellemében él, ha egy (szláv hangzású) női névről tudat alatt, és azonnal, egy "állítólagos" szovjet partizánlány ugrik be. A legtöbbet épp ez az "állítólagos" árul el történész akadémikusainkról.  Hiszen, ha már idegen nyelvet nem beszélnek, azért illene tudniuk, hogy sok Zója van, volt és lesz, és annak a partizánlánynak, akire ők gondolnak, volt vezetékneve is! Kozmogyemjanszkaja, akinek nagyapját, Pjotr Koszmogyemjanszkij lelkészt a bolsevikok ölték meg a polgárháború idején, mert - ugyancsak - állítólag ellenforradalmárokat rejtegetett.


A magyar történész akadémikusokkal ezúton tudatom, hogy nem a "kommunista propaganda szerint végezték ki hosszas kínzások után a németek", hanem a hivatalos német források szerint is így történt. A német történészek és közvélemény tisztában van a történtekkel, és - ellentétben a magyarokkal -, azzal is, hogy mit követtek el katonáik a partizánakciók visszaszorítása érdekében.


Tehát, a német wikipedia alapján.
A náci csapatok 1941. június 22-én még a Molotov-Ribbentrop paktum szerint felosztott Lengyelország nyugati felénél álltak, október 23-án pedig már 130 km-re Moszkvától! Azaz négy hónap alatt kétezer kilométerrel keletebbre, Wereja térségében, ott, ahol Kozmogyemjanszkaja 9903-as számú partizánegysége tevékenykedett, azzal a feladattal, hogy a megszállók szállásait gyújtsák fel. Sztálin ugyanis az óriási vereség láttán egyetlen lehetőségben bízhatott az ellenség megfékezése céljára: minél nagyobb veszteséget okozni a front mögött, a náci utánpótlásvonalak mentén. A szabotázs tevékenységre lelkes, hazaszerető, önfeláldozó ifjakra volt szükség, ehhez toboroztak önkénteseket, az ugynevezett ötödik hadoszlop részére.

1941. november 21-én éjszaka a 18 éves Kozmogyemjanszkaja a németek szállása helyett az istállót gyújtotta fel, ahol a nácik 20 lova pusztult el. Ekkor a megszállók a helyi lakosokból éjjeli őrséget szerveztek, a hasonló szabotázsakciók elkerülésére. November 27-én Kozmogyemjanszkaja egy csűrt akart felgyújtani, de a tulaj észrevette és értesítette a németeket, akik elfogták és elvitték kihallgatni. Közben még két társa (Klubkow és Krianow) is kézre került. Mint kiderült Klubkow árulta el Kozmogyemjanszkaja tartózkodási helyét, annak reményében, hogy ezáltal megússza az akasztófát. Valóban, Klubkow 1945-ig náci koncentrációs táborban sínylődött, és az amerikaiak szabadították fel. Majd 1945 júliusban átadták a szovjet hatóságoknak, akik még abban az évben kivégezték.

Kozmogyemjanszkaját hiába kínozták, nem árult el semmit az egységéről, egyedül saját (Tatjána) fedőnevét. Két nap múlva, 1941. november 29-én 10:30-kor Petriscsevo falu főterén nyakában egy táblával: "Én egy gyújtogató vagyok”, nyilvánosan felakasztották. Nem hagyták eltemetni, holttestét elrettentésként Karácsonyig közszemlére tették. Ezalatt tetemét  részeg falubeliek többször meggyalázták.

Nos, ez a lány a hazáját megszállók elleni küzdelemben vesztette életét. Vajon a magyar (történész) akadémikusok szerint keresztneve miért kapcsolódik a kommunista önkényuralmi rendszer fenntartásához? Rejtély. Mi több, nevetséges. De inkább szégyen.

Apropo
Nem kell hozzá tudományos fokozat, hogy valaki is tudja a 1793 Zója nevű aszteroida (kisbolyó) róla kapta a nevét.

No comment
Közben megszólalt a kiváló akadémikus bizottság egyik tagja, aki az index.hu-nak adott interjúját eképp kezdte:

Mit tekintettek önkényuralmi rendszernek?
Pók Attila: Alapvetően a kommunista és Horthy-rendszert.

Nem tisztem megvédeni a Horthy rendszert, de az nem volt diktatúra, az tekintélyelvű rendszer volt!
 
Tisztelt akadémikusok,
ha elfogadom az MTA bizottsági tagnak az index.hu-nak tett magvas történészi kijelentését, akkor a Horthy-rendszer összes jelvényét és jelképét is tiltani kellene! 
Zóját, és a Zójákat, meg tessék békén hagyni! Legyen utcájuk bárhol e hazában.






Friday, April 12, 2013

Magyaros észjárás és a demokrácia

 
“.........alig 72 óra alatt elértük, amit lehetett. Szombati számunkban írtuk meg - a magyar sajtóban elsőként -, hogy mire készülnek a magukat nemzetinek nevező motorosok. Hogy április 21-én, az Élet menete napján ők is felvonulnának "Adj gázt" jelszóval …...” - olvasható a Népszava keddi (április 09.) számának Vélemény rovatában. Majd a pulbicisztika így folytatódik: “...hétfőn délután a parlamentben a miniszterelnök bejelentette, hogy utasította a belügyminisztert, azon a napon ne lehessen olyan "politikai természetű rendezvényeket tartani, amelyek sérthetnék a felvonulók emberi méltóságát". (….) Ismét bebizonyosodott, a sajtó nagyhatalom, hiszen feltár megoldandó ügyeket, a miniszterelnök pedig a lehető leggyorsabban intézkedik. Noha előtte már azon morfondíroztunk, hogy civileket és szervezeteket, pártokat és egyházakat közös akcióra szólítunk, mert ezt azért már senki sem nézheti tétlenül. Hogy egy cinikus, embertelen horda uralhat egy fővárost, s megalázhatja egyik legnagyobb nemzeti tragédiánk emlékét.....”
 
Tehát, a Népszava derítette ki, hogy mire is készülnek a szélsőjobboldali motoros antiszemiták.
 
Bevallom az eseményeket és történéseket kizárólag az interneten követem. A háttérinfókat is onnan szerzem. Legelőször arra voltam kiváncsi, mi is ez az “Élet Menete” mozgalom, felvonulás, stb. Angolul próbáltam rákeresni tükörfordításban: March of Life, de kiderült, hogy nem az Élet, hanem az Élők (the Living) meneteléséről van szó.
 
Az Élet Menete
 
Az ötlet alapja: a II. világháború utolsó hónapjaiban, Auschwitz felszabadítása előtt, a nácik gyalog indították útnak a még munkára fogható, elcsigázott foglyokat a vesztésre álló birodalom belseje felé. Aki nem bírta a menetelést, agyonlőtték. Az utókor ezt Halálmenet nek nevezte el. Ennek emlékére rendezik meg 1988 óta az Élők menetét, amire fiatalok gyűlnek össze a világ minden részéről, hogy gyalog tegyék meg az utat Auschwitztól Birkenauig. Elsősorban izraeli, ill. izraelita vallású gimnazisták vesznek rajta részt, akiknek szinte kötelező, hogy ezt az utat életükben (legalább) egyszer megtegyék Holocaust túlélők kiséretében, akik útközben saját emlékeiket elevenítik fel. Ezt a két hetes programot minden év április-május havában, a “zsidó húsvét” után rendezik.
 
A magyar változatot két színész: Székhelyi József és Kézdy György kezdeményezte, ill. alapította. Az alapító okirat szerint
Az Alapítvány célja:
Célkitűzésünk az Emlékezés Napján minden évben megrendezésre kerülő nemzetközi megemlékezéseken való részvétel biztosítása minél több fiatal számára, valamint a zsidó őszi ünnepek után minden évben egy magyarországi „Az Élet Menete” emlékest megrendezése. Továbbá az alapító okiratban felsorolt közhasznú tevékenységek keretében egész évben az alapítvány céljaival összefüggésben tanulmányi, ismeretterjesztő estek szervezése általános és középiskolákban. Célunk továbbá a kapcsolattartás a határon túl élő magyar nemzetiségi zsidó szervezettekkel, közös rendezvények szervezése, közös megjelenés az Emlékezés napján.
 
A két alapító mellett két fővédnök van: Mazsihisz ügyvezető elnöke és Izrael Állam budapesti nagykövete. Ezenkivül három Felügyelő Bizottsági tag:
Balázsovits Lajos színművész, rendező a Játékszín Igazgatója
Hegedűs D. Géza Kossuth díjas színművész a Víg színház tagja
Gerendás Péter előadóművész, zeneszerző
 
Az alapítvány honlapja szerint a következő program:
2013. április 16. kedd : A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja
2013. április 21. vasárnap : Az Élet Menete Budapesten
 
Ez utóbbi résztvevői a Margit-híd pesti hídfőjénél gyűlekeznek, majd közösen végig mennek a Szent István park magasságában lévő Carl Lutz rakparton. A megemlékezés 16:00-kor kezdődik. Mindenkit szeretettel várnak.
 
Prága vs. Budapest
 
Az elmúlt hétvégén aztán bombaként robbant és futótűzként terjedt a hír: ugyanerre a vasárnapra motoros felvonulást szervez egy nemzeti érzelmű (értsd alatta antiszemita) egyesület, melynek mottója “Adj gázt”, és útvonaluk érinti a Dohány utcai zsinagógát is. A Népszava publicisztikában riasztotta a hazai közvéleményt, és egy hat évvel ezelőtti prágai esemény követésére buzdított. 2007. novembererében ugyanis illegális neonáci összejövetelt akartak tartani Prága Óvárosában, a híres zsidónegyedet (Josefov) is beleértve. A Népszava hivatkozása és példája azonban hibás, nem analóg, hiszen az illegális,  nem engedélyezett prágai neonáci összejövetellel ellentétben a budapesti motoros felvonulást a magyar rendőrség nemhogy engedélyezte, de még felvezetést, ill. kíséretet is biztosított hozzá. Ráadásul a magyar náciellenségnek egyáltalán nincs olyan történelmi hagyománya, mint ahogy az Prágában tapasztalható, ahol az egész cseh társadalom egyemberként fogott össze a nem engedélyezett neonáci összejövetel ellen. Nem volt nehéz, mivel a csehek 1938-tól 1945-ig náci megszállás és elnyomás alatt éltek, mitöbb német tartomány voltak! Törvényes kormányuk előbb párizsi, majd londoni emigrációban működött.
 
Ezzel szemben a II. világháború alatt magyar kormány nem volt emigrációban. Sőt egy időben (1944. dec. 22 – 1945. márc. 28) két kormány is működött az ország területén. A náci megszállást is inkább a szovjet elleni harc részének tekintették (vannak, akik még ma is!), mintsem az ország valódi megszállásának. Talán a legjobb példa: az államforma (királyság) Magyarországon mindvégig fennállt. Csehszlovákia viszont már a II. világháború kitörése előtt, béke időben, az 1938-as Müncheni Egyezmény következtében megszűnt. Eltűnt Európa térképéről. Ebből kifolyólag a csehek eleve náciellenesek, antifasiszták, akik között akár antiszemiták, sőt magyarellenesek is lehetnek.
 
A hozzáállás
 
Ezt a lényeges történelmi és szemléletbeli különbséget támasztják alá a múlt hétvégi események is. Hiszen a Népszava riasztására elsőként nem a többségi társadalom, és annak prominens képviselői reagáltak, hanem az érintettek egy csoportja. Az a csoport, mely kötelességének érzi a közvéleményt mindenről azonnal értesíteni, mivel a magyar társadalom közel sem annyira “érzékeny” ezekre a – szinte napi – történésekre. Egy jól működő társadalomban a többség és vezetőik nem várják meg (és el), hogy az érintettek jelezzék az amúgy jól látható, jól érzékelhető és nyilvánvaló sérelmeiket. A Mazsihisz viszont mindenkit megelőz, még az Élet Menete szervezőit is, akik meglepő módon nem emelték fel szavukat a provokációnak tűnő motoros rendezvény miatt, ill. ellen. Pedig az Élet Menetét és annak kuratóriumi elnökét (Gordon Gábor) munkájukért már többször kitüntették. Ugyancsak nem hallatta szavát a jelenlegi kormány támogatását élvező és Köves Slomó rabbi nevével fémjelzett vallási közösség, az EMIH sem.
Ráadásul a Mazsihisz egy kissé visszás, (elég) félreérthető felhívással állt elő.
 
".....Kérünk mindenkit, akinek fontos a magyarság becsülete, a demokrácia, az emberi egyenlőség eszméje, az elpusztítottak emléke, hogy 2013. április 21-én jöjjön a zsidó negyed kapujához, és saját testével akadályozza meg, hogy a gázhalált emlegetők bemehessenek Budapest történelmi zsidó negyedébe....."
 
A zsidónegyed "kapuja", meghogy "ne engedjék be" – ez a megfogalamzás és szavak, - épp az Emlékezés Napja miatt - valahogy (rögtön) rossz emléket ébresztenek, (és nemcsak az éríntettekben!), hiszen (könnyen) a gettóval asszociálnak. Elvégre annak volt "kapuja". És kit ne engedjenek be? ….. Azért a Mazsihisznél is egy picit gondolkozhatnának..........
 
Hétfőre (április 08.) aztán minden rendbe jött. A miniszterelnök a Parlamentben helyretette a dolgokat. A zsidók megnyugodhatnak, nem lesz izléstelen felvonulás, az be lett tiltva.
 
A demokrácia értelmezése
 
Csakhogy közben a demokrácián esett csorba! Ezt azonban, mintha kishazánk demokratái nem igazán akarnák észrevenni. Miközben szemmel láthatóan Orbán és a “magunkfajta kereszténydemokraták” megüdvözültek.
 
Az már senkit sem zavar, hogy a demokráciákban nem a miniszterelnök tiltatja be egy kisebbséget provokáló még kisebb csoportosulás felvonulását, hanem – ha kell - a (független) bíróság.
 
A helyi közösség (legyen az falu, község, város vagy főváros) dönti el, hogy egy csoport felvonulását, utcai megmozdulását közterületen engedélyezi-e vagy sem. A rendőrség csak a közterületet és a közrendet biztosítja. Magát a rendezvényt nem tilthatja be. Az útvonalat egyeztetni kell, ill. alternatív utat kell kijelőlni, hogy a rendezvény lebonyolítása biztosítható legyen. Ha a felek nem tudnak megegyezni, akkor két lehetőség van: vagy elállnak a felvonulástól, a rendezvény megtartásától, vagy panaszt emelnek a (független) bíróságnál. Ez történt például az utóbbi idők budapesti melegfesztiváljain, amikor a városvezetés ellenezte annak megtartását, majd a bíróság még is csak megengedte. A (tavalyi) konkrét eset (politikai) pikantériája volt, hogy a melegek pontosan ugyanarra az útvonalra igényelték engedélyüket, amelyre néhány hónappal korábban már a kormány politikájával szimpatizáló Békemenet minden további nélkül megkapta.
 
Tényleg, a most hétvégi (motoros) “bonyodalom”-ból miért maradt ki Tarlós István főpolgármester? Elvégre minden budapesti megmozdulásért, mint a városvezetés első embere, ő felel. A Mazsihisz kétségbeesett nyilvános felszólítása is csak a “hatóságok”-hoz szólt, nem pedig konkrétan és közvetlenül a felelősnek címezve. Tarlós neve és hatásköre a hétvégén szóba sem került. Helyette (hétfői) parlamenti vita, majd kormányfői “rendbetétel”. Elgondolkodott már valaki is Magyarországon, hogy egy hasonló esetben “Nyugaton” Merkel kancellár vagy Obama elnök tilt be egy motoros felvonulást? Nem érzik demokratáink, hogy a magyar miniszterelnök olyanba szólt bele, ami kizárólag a független bíróság feladata? Ha egyáltalán odáig fajul a dolog. Természetesen Orbán Viktor kiállását a magyar nemzet tragédiájának emlékét sértők, megalázók ellen, csak üdvözölni lehet.
 
Ugyanakkor demokráciában mindenkinek joga van tüntetni, felvonulni a szólás- és véleményszabadság elve alapján. Az már más kérdés, hogy a közterület tulajdonosa hol, mikor és milyen feltételek mellett vagy között engedi azt megrendezni, ill. a rendőrség hogyan és milyen körülmények között képes azt biztosítani. Stuttgart vagy München főpolgármestere például nem enged neonáci felvonulást vagy tüntetést a Belvárosban, csak külső városrészekben, elvégre a szólás és gyűlekezésszabadság alapvető jogát senkitől sem lehet megvonni. Ezt az elvet Magyarországon nem ismerik. Pedig igen egyszerű lett volna a “gázt adó” nemzeti motorosok útvonalából kiiktatni azt a szakaszt, amely érinti az egykori gettó területét, benne a magyar zsidóság vallási szimbólumát, a Dohány utcai zsinagógát.
 
Kár, hogy nem Tarlósra bízták ezt a nemes feladatot, ő a hajléktalanok elegáns eltüntetéséhez hasonlóan a nyilasoknak is kitett volna egy-két útakadályjelzőtáblát vagy merővéletlenül felszedettette volna az útburkolatot pl. a Wesselényi utcában.
 
Az annyiszor emlegetett 2007-es prágai példánál rendre elfelejtik, hogy ott a felvonuló neonáciknak nem volt engedélyük. A “nemzeti érzelmű” magyar motorosoknak viszont volt! Tehát, az ellenük tiltakozóknak eleve a rendőrségre kellett volna mutogatniuk, hiszen ott nem voltak elég körültekintőek az engedély kiadásakor. Vajon a BRFK-nál nem dolgozik egyetlen érintett sem, akinek feltűnt volna, hogy a tervezett útvonal kegyeletet sért(het)? De még érintettnek sem kell ahhoz lenni, hogy egy zajos, motorokat bőgető felvonulásnak olyan útvonalat jelöljenek ki, amely mentén (pl. templom, kórház, stb) nem zavarhatják az ott élő lakosság nyugalmát. (pláne vasárnap!) Ezen el kellene gondolkodni nemcsak a városatyáknak, de a keresztény hitet valló mélymagyar motorosoknak is. (már csak a jövőre nézve is).
 
Máskükönben, az “Adj gázt” szlogen német neonáci ötlet. 2011-ben egy hónappal a berlini önkormánnyzati választások előtt az NPD vezetője rukkolt vele elő. Választási plakátján motoros szerelésben látható, keze a gázkaron, a felírat “Gázt adni!” A felháborodott polgárok nem várták meg az izraelita vallásúak panaszát, hanem azonnal felszólították Udo Voight-ot, hogy plakátját távolitsa el, különben per lesz. Lett is. A bíróság azonban azzal utasította el a plakátbetiltást, hogy az bármennyire is félreérthető, annak épp a kétértelműsége miatt az antiszemita szándék meggyőzően nem bizonyítható. A plakátot így nem zúzták be. Ez a kétértelműségre való hivatkozás magyar követőiknél is fennállt mindaddig (például tavaly is!), amíg útvonaltervükbe be nem jelölték a Dohány utcai zsinagógával határos Wesselényi utcát. Elvégre ebben a csodálatos fővárosban még annyi szép hely van, amit a nemzeti érzelmű mélymagyar motorosok zavartalanul felkereshetnek. (vasárnap is!)
 
Az Élet Menete útvonala
 
Ugyanakkor a Népszava szemfüles újságírójának elkerülte figyelmét, hogy az Élet Menete útvonala és időpontja idén (részben) egybeesik a Telekom futóversenyével. A futóverseny ( kettő is! - Vivicittá Városvédő Futás és Vivicittá Félmaraton 2013) rendezői honlapukon napok óta figyelmeztetik a nevezőket, hogy a Kossuth tér átépítése miatt megváltozik az idei program. Az Élet Menete rendezői, szervezői viszont honlapjukon nem jelzik, hogy idei rendezvényük ugyancsak eltér az eddigitől, mivel kimarad a Duna-parti cipőcsoport felkeresése. A múltban ugyanis ez volt az emlékséta fő atrakciója. Most viszont a Képviselő Irodaház (egykori Fehér Ház) előtt, a Jászai Mari téren van a gyűlekezési pont, majd az emlékséta végig halad a volt Újpesti rakparton, a 2010 óta az életmentő Carl Lutz nevét viselő rakpart szakaszon, amelyen a svájci diplomata lánya is részt vesz.
 
Meglepő, de mintha az idei megemlékezések programjából kimaradna a Cipők a Duna-parton emlékhely felkeresése. Az Élet Menete Alapítvány honlapján még április 12-én is az volt olvasható, hogy az Emléknap programja csak előkészületben. Ehhez tudni kell, hogy két megemlékezésről van szó. Az egyik a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja, amit 2005 óta fáklyás felvonulással mindig április 16-án tartanak (kivéve ha április 16. péntekre esik), ugyanis 1944-ben ekkor kezdődött a magyarországi zsidóság gettókba telepítése. A felvonulásokon zsidókra, romákra, homoszexualitásukért üldözöttekre, ellenállókra és azokra is emlékeznek, akik bátran mentették az üldözötteket.
 
A 2008. évi megemlékezés a Dohány utcai Zsinagóga előtti téren kezdődött, ahonnan fáklyákkal vonultak végig a „Cipők a Duna-parton” szoborkompozícióhoz.
 
A másik megemlékezés az Élet Menete, amit tavaly, a 2012. április.16.-i Emléknaphoz kapcsolódva, vasárnap (ápr. 15-én) rendeztek meg. Először a Belgrád rakparton az Erzsébet híd és a Szabadság híd között tartottak rövid megemlékezést, majd a Belgrád rakpart - Fővám tér - Szabadság híd - Szent Gellért rakpart - Rudas gyógyfürdő útvonalon vonultak fel. Sőt, a Wallenberg-centenáriumhoz kapcsolódva az Élet Menete Alapítvány emléksétára hívta a résztvevőket a Salkaházi Sáráról elnevezett rakpartról a Wallenberg rakpartra vonulva. Az eseményen Per Westerberg, Svédország parlamentjének elnöke mondott beszédet.
 
Az idei rendezvényekről és megemlékezésekről nem sokat tudni. Az egészet mintha beárnyékolná ennek a provokációnak a suta, buta kezelése.
 
 
 

Tuesday, April 02, 2013

A Tobin ügy kronológiája

......az ír Legfelsőbb Bíróság alapján.


A Tobin-ügy még az európai büntetőjog harmonizálása előtt kezdődött, és erről szeretnek megfeledkezni a hazai hangulatkeltők. Az ír férfinek az volt a szerencséje, hogy a magyarországi „ügyintézés” nem felelt meg a nemzetközi gyakorlatnak, és ezért a kialakult helyzetért egyértelműen a magyar felet terheli a felelősség, mivel a hazai joggyakorlat hibát hibára halmozott, amiről persze a lakosságot és a közvéleményt nem tájékoztatták.


Francis Ciarán Tobin 1997. november 30-án érkezett Magyarországra, mint az Irish Life and Permanent ír vállalat alkalmazottja. Hároméves kiküldetése 2000. november 30-án járt le. 2000 tavaszán egy ír házaspár látogatta meg Tobinékat, akikkel vasárnapi kirándulásra mentek Visegrádra. A vállalati Volvo 40-es cégautót Tobin vezette.


Mellette ült a barátja, hátul pedig Tobin terhes felesége, a 9 hónapos kisfiúk és a barát felesége. Tobin későbbi vallomásában a rendőrségen elmondta, hogy a kocsival kétszer is volt szervizben, mert minden ok nélkül kigyulladt az ABS (automatikus blokkolásgátló) hibát jelző lámpa, amit a szerviz kontaktushibával indokolt. A gépkocsi légzsákja úgy volt beállítva, hogy 50 km/óra sebesség feletti ütközéskor lépjen működésbe.


2000. április 9-én, vasárnap Leányfalunál voltak, amikor egy mellékutcából hirtelen kijött egy autós. Tobin megijedt, elrántotta a kormányt, amit aztán nem tudott korrigálni, és felszaladt a szemközti járdaszegélyre, ahol szerencsétlenségére a buszmegállóban halálra gázolt két gyereket, a babakocsiban ülő kétéves Petrát és a mellette álló ötéves bátyját, Mártont.


Tobin és utasai sokkos állapotban kihívták a mentőket és a rendőrséget. Ismertek egy fiatal magyar nőt, akiről tudták, hogy az édesapja ügyvéd. A hölgy hamarosan megérkezett az édesapja kíséretében, és tolmácsként segített az autó utasai és a rendőrség közötti párbeszédben. Egy idő után a helyszínelő rendőrök javasolták, hogy a nyilatkozatok elkészítését másnap folytassák a rendőrségen, ahova nem csupán Tobinékat és vendégeiket idézték be, de külön kérték a tolmácsként segítő fiatal nő megjelenését is. Másnap a rendőrségen a történtekről jegyzőkönyvet vettek fel, amelyhez csatolták a megjelentek tanúvallomásnak is tekinthető nyilatkozatait, majd Tobin úrral közölték, hogy gondatlanságból elkövetett, halált okozó súlyos testi sértés miatt jelentik fel, ezért az útlevelét elkérték.


2000 őszén Tobin azzal kérte vissza az útlevelét, hogy egy esküvőre hivatalos Írországban, és egyúttal szeretné meglátogatni a családját. Kérelmében jelezte távolmaradásának pontos idejét (szeptember 19. – október 9.), hiszen hároméves magyarországi kiküldetése csak november 30-án járt (volna) le. Az útlevelét visszakapta, és a magyar hatóságok még azt sem kötötték ki, hogy az előre jelzett 2000. október 9-i magyarországi visszatérésekor ismét adja le. A két kisgyerek halála nagyon megviselte az ugyancsak két kisgyerekes katolikus családapát, akivel szemben meglehetősen ellenséges volt a magyar média, különösen a bulvár, de állandó személyes zaklatásnak is ki volt téve, e-mailben halálosan (is) megfenyegettek ismeretlen magyarok. De nemcsak Tobin, cége is kapott szépszámú nyomdafestéket nem tűrő „felszólítást”. Ezért a vállalatvezetés úgy döntött, hogy a 36 éves mérlegképes könyvelőt szerződése lejárta előtt egy hónappal áthelyezi az írországi anyavállalathoz. Tobin 2000. október 30-án hagyta el Magyarországot, azzal a tudattal, hogy a tárgyalásra vissza kell majd térnie.


A tárgyalásra többszöri halasztást követően, a halálos baleset után több mint két évvel (25 hónap!), 2002. május 7-én került sor Budapesten, Tobin távollétében. Ugyanis ellentétben az angolszász gyakorlattal, a magyar törvények szerint elég, ha az ügyvédje képviseli a vétkes autóvezetőt, és jár el a nevében. A halálos gázoló úgy gondolta, mint törvénytisztelő, büntetlen előéletű ember, minden (magyar) előírásnak megfelelt, hiszen ügyvédje képviseli, a kihallgatáson felvett jegyzőkönyvben pedig nemcsak az ő, de az ír házaspár tanúvallomása is szerepel. A bíróság azonban nem fogadta el ezeket a kihallgatásakor adott nyilatkozatokat, arra hivatkozva, hogy azt ügyvédje lánya fordította le, és ezért fennáll a gyanú, hogy a szöveg tartalmát befolyásolhatta. Így a tárgyaláson akárcsak tanúként sem került szóba az ír autóvezetőt megijesztő magyar autós, akinek felkutatásától a magyar hatóságok eltekintettek. Fura, hogy a rendőrség az utazósebességet 70-80 km/órában állapította meg, miközben a Volvo légzsákjai az ütközéskor nem léptek működésbe. Ugyancsak elmulasztotta a rendőrség (szakértővel) megvizsgáltatni, hogy a Volvo mitől vált kormányozhatatlanná.


A védelem kifogásainak figyelembevétele nélkül, az első fokon eljáró Budakörnyéki Bíróság 2002. május 7-én Tobint a Btk 187. §-a alapján távollétében három év fogházbüntetésre ítélte. Majd fellebbezésére 2002. október 10-én a Pest Megyei Bíróság másodfokon az ítéletet úgy változtatta meg, hogy az ír gázoló 18 hónap után feltételes szabadlábra helyezhető. Tobin időközben kezdeményezte, hogy büntetését Írországban tölthesse le.


2004. május elsejével Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz, és ezzel rá is vonatkozott a 2002-ben elfogadott „Európai elfogatóparancs”, (European Arrest Warrant – EAW), amely a tagállamok között addig érvénybe lévő kiadatási rendszer helyébe lépett. Magyarország ekkor (három évvel a budapesti ítélet után!) európai elfogatóparancsot adott ki Tobin ellen azzal, hogy „megszökött”. A szokásos perrendtartás, azaz fellebbezések után 2008. február 25-én az ír Legfelsőbb Bíróság azzal utasította el a magyar kiadatási kérelmet, hogy Tobin nem szökött el Magyarországról, mivel a magyar hatóságok tudtával és beleegyezésével hagyta el az országot, hiszen kérésére visszaadták útlevelét. Az ír Legfelsőbb Bíróság egyúttal megtagadta azt a magyar kérést is, hogy Tobin Írországban töltse le börtönbüntetését. Ez ugyanis az akkori ír jogrendszerben ismeretlen fogalom volt. Mellesleg ennek a törvénynek a hiánya Tobint is sújtotta, mivel emiatt tagadta meg az ír bíróság, hogy magyarországi börtönbüntetését Írországban tölthesse le.


2009-ben Írország összhangba hozta az addig érvényes jogszabályait az „Európai elfogatóparancs” előírásaival, amely 2009. augusztus 29-én lépett hatályba. Ennek ismeretében már szeptemberben újabb elfogatóparancsot adott ki a magyar Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (IRM) annak ellenére, hogy Írország 2008-ban jogerősen lezártnak tekintette a Tobin-ügyet. Az új elfogatóparancs alapján 2009. november 10-én Tobint letartóztatták, aki azonnal megkérte óvadék ellenébeni szabadlábra helyezését. Három hónap múlva pedig ugyanaz a bíró (Mr. Peart), aki korábban megtagadta kiadatását, most, az (újabb) európai elfogatóparancsnak (EAW) megfelelően 2011. február 11-én elrendelte azt. Tobin ekkor fellebbezési kérelmet nyújtott be a Legfelsőbb Bírósághoz. A bíróság döntése bizonytalan volt számára, ezért 2011. november 9-én önként kérte őrizetbe vételét, abból a megfontolásból, hogy az így töltött időt beszámítják majd esetleges börtönbe vonulásakor, akár Írországban, akár Magyarországon.


A végleges döntést az ír Legfelsőbb Bíróság 2012. június 19-én hozta meg, amikor is az öttagú bírói testület 3-2 arányban felülbírálta a magyar kiadatási kérvényt és parancsot.

       

Kapcsolódó anyagok


Ördögi logika Tobin-ügyben .......................Tuesday, April 02, 2013


Navracsics: a leányfalui gázoló kész letölteni büntetését. .....Saturday, March 30, 2013

A Tobin-ügyről őszintén ................................Sunday, March 24, 2013



Labels:

Ördögi logika Tobin-ügyben


Alaptétel: jogállamban a kiadatásról kizárólag a független (legfelsőbb) bíróság dönthet. A kormány csak végrehajtó. A független bíróság mérlegel, alaposan átnézi a történteket, messzemenően figyelembe veszi a saját állampolgár (állampolgári) jogait. Ezért a törvény a fellebbezések sokaságára ad lehetőséget, amit a kelet-európai ellenérdekelt sokszor időhúzásnak érez és tart. Tobin esetében az ír törvények is gátolták az ügy mielőbbi lezárását, mivel nem volt lehetősége a büntetést saját hazájában letölteni. Mire ezt a hiányosságot az ír törvényhozás (parlament) korrigálta, a kiadatás megtagadása jogerőre emelkedett.

Tobin, bűnbánó, lelkiismeretes, katolikus ír állampolgárként tisztában van, hogy a szerencsétlen balesetért bűnhődnie kell. Ezért 2011. november 9-én önként átadási őrizetbe vonult, amit csak az ír Legfelsőbb Bíróság végleges döntése, a kiadatás bírósági megtagadása (2012. június 19-én azaz hét hónap) után szüntetett meg. A magyar közvéleményt a hazai média persze erről nem tájékoztatta. Csak, aki figyelmesen olvasta vagy hallgatta Navracsics Tibor nagypénteki bejelentését tudhatja, hogy az igazságügyi miniszter hirtelen tizenegy hónapról beszélt. Egy héttel korábban, amikor Viviane Reding EU biztost támadta, még három év azaz, 36 hónap volt a „jogerős ítélet”. Valójában a magyar kormány gondolta meg magát, és nem Tobin. Navracsics érdeke a garancia vállalása, mivel Tobin nagyon fél, hogy a magyar börtönben a média által felheccelt rabtársak életére törnek. Ugyanis Magyarországról több halálos fenyegetést kapott.

Érdemes beleolvasni Navracsicsnak az ír igazságügyi miniszternek írt válaszlevelébe is, amit nagypénteki sajtótájékoztatója előtti órákban küldött el, és amire az egész „szenzáció” alapul.

„…..A magyar jog szerint ilyen esetekben az igazságügyi miniszter kizárólagos diszkrecionális joga dönteni az elítélt személyek átszállításáról. Ezért, amennyiben Francis Ciaran Tobin önként visszatér Magyarországra, akkor én mint Magyarország igazságügyi minisztere személyes garanciát vállalok arra, hogy Tobint, amennyiben erre irányuló kérelmet terjeszt elő – a kötelezően alkalmazandó magyar jogszabályok szerinti lehető legrövidebb időn belül – vissza fogjuk szállítani Írországba, hogy ott töltse le büntetését….”

A magyar igazságügyi miniszter olyan garanciát ad, amiből nem derül ki, mennyi az a „legrövidebb idő”? Egyáltalán, minek kell idehozatni ezt az embert, ha utána úgyis a (meg nem határozott) „legrövidebb időn belül” (az adófizetők pénzén) visszaszállítják Írországba? Navracsics erre a kérdésre nem ad senki számára elfogadható és egyértelmű választ.

Viszont, tisztán látszik, az Orbán-kormány keresi a kiskapukat, hogy a bírósági függetlenség látszatát fenntartsa, hiszen a nemzetközi egyezmények alapján, jogállamban kiadatási ügyben csakis a Legfelsőbb Bíróság határozhat. Írország már meghozta (végleges) döntését: Tobin nem adható ki. Ez ellen az ír kormány nem tehet semmit. A magyar kormány ugyancsak tehetetlen. Hacsak Tobint nem tudják rávenni, hogy önként, "magánemberként" vonuljon be egy magyarországi börtönbe, ahonnan aztán visszaszállítják Írországba, és ott folytathatja a magyar börtönbüntetése letöltését. Ördögi logika, amit (elvben) az Orbán-kormány valóban meg tud valósítani, ha Tobin ebben partner. Hiszen így nem sérül az ír (és nemzetközi) jogrend és joggyakorlat.  Különben a budapesti kormány ugyanazzal manipulál, mint a Safarov ügyben. Nem kiadatásról, hanem átadásról, átszállításról beszél. Ez az ír kollegájának írt, és fentebb idézett leveléből is kiderül:

„……A magyar jog szerint ilyen esetekben az igazságügyi miniszter kizárólagos diszkrecionális joga dönteni az elítélt személyek átszállításáról……”

Ezzel a kijelentésével Navracsics óhatatlanul is elismeri, hogy ő adta ki az azeri baltás gyilkos Safarovot!

Vajon, Tobin és az írek mennyire bízhatnak meg a magyar igazságügyi miniszter személyes garanciájában? Amikor az MTI március 21-i értesülése szerint: magánokirat-hamisítás gyanújával új büntetőeljárást indít a Fővárosi Főügyészség Francis Ciarán Tobin ellen.

Közben Írországban az Independent című újság (tegnapi) április elsejei online kiadása volt az első, mely hírt adott a Tobin ügy legújabb fejleményéről. „Az autóvezető, akit két gyermek halálával vádolnak Magyarországon, itt töltheti le büntetését” a szalagcím. Majd így folytatja : „….a magyar hatóságok jelezték, hogy itt (Írország – szerk.) töltheti le büntetését, ha előbb Magyarországon jelentkezik a hatóságoknál. Nem világos, hogy Tobin úrnak Magyarországon kellene büntetése bizonyos részét letölteni, mielőtt visszatérhet Írországba. Az ír kormány tavaly elismerte, hogy Tobin nem lesz kiadva.......”

Tehát, még semmi konkrét megállapodás a Tobin ügyben, de a hazai sajtó már hecceli a lakosságot az ír gázoló ellen, amikor az őreá váró kivételes börtönviszonyokról tájékoztat. A hazai közvélemény annyira ellenséges, hogy a gázolót gyermekgyilkosnak tartja, pedig bárkivel megtörténhet ez a borzalmas tragédia. A magyar média mégsem az önként vállalt megbűnhődésre irányítják a közhangulatot, hanem a "kivételezésre". Borzasztó indulatok szabadulhatnak el itt a közeljövőben.    





Kapcsolódó anyagok, előzmények




A Tobin ügy kronológiája ................Tuesday, April 02, 2013


Fura  ......................................................Saturday, March 30, 2013 Navracsics: a leányfalui gázoló kész letölteni büntetését

A Tobin-ügyről őszintén.....................Sunday, March 24, 2013













Labels: