Öngól, avagy 40 év hordaléka

Negyven év (1949-89) azaz legalább két generáció, melynek azt verték a fejébe, hogy minden rossz, ami (kicsit is) eltér pártunk és kormányunk irányvonalától. No, és minden eltérés a nyugati imperialisták (akna)munkája. Akik vezetőinket és pártunkat támadják, bírálják, azok valójában közénk beférkőzött ügynökök azzal a céllal, hogy lejárassák a kapitalizmusnak hátat fordított, szocializmust építő hazánkat. Ez a szellem és mentalitás napjainkban éli (újbóli) virágkorát, főleg amióta a Kádár rendszer egyik szülöttje és a káder elitképző Rajk-kollégium neveltje 1993-ban felfedezte, hogy Magyarországon politikai hiánycikk a jobboldal.

A köznépnek pedig nagyon tetszik, hogy végre bántódás nélkül lehet komcsizni. Már-már maszturbálásnak tűnik, ahogy az egykori MSZMP-s párttagok szemrebbenés nélkül komcsiznak, megtagadva önmagukat és azt a Hruscsov által „gulyáskommunizmus”-nak elnevezett eszmerendszert, amiben és amiből (relatíve, és a többi szoc. országhoz képest) oly jól éltek. Reneszánszát kezdi élni ez a 40 év alatt belénk sulykolt indokrináció, a tudatalatti hűség a párthoz és kormányhoz, mely ugyan korrupción alapszik, de híveinek létbiztonságot nyújt, és aminek elvesztése esetén csak rosszabb jöhet. A kormánypropaganda pedig már az 50-es éveket idézi, amikor békeharcot folytattunk a külső és belső ellenséggel szemben. Miközben nem veszik észre, hogy ez a szemlélet nemcsak a kormány, de a (demokratikus) rendszer gyengéjét is mutatja. A nyugati világban és demokráciákban elképzelhetetlen, hogy külföldön megjelenő kritikus hangvételű újságcikk vagy tv műsor miatt állami szinten tiltakozzék egy jól működő ország kormánya. Egyszerűen nevetséges, hogy egy bíráló műsor miatt mozgósítsák a külképviseleteket, azok vezetőit. Ahelyett, hogy tudomásul vennék: vannak olyan helyi problémák, amire a külföld is felfigyel. Ez pedig természetes, hiszen a média feladata a hiányok, furcsaságok felfedezése, bemutatása, figyelemfelkeltése. Ehhez még nem nőtt fel a hazai vezetés és közvélemény. Sajnálatos módon egy közel negyedévszázad sem volt erre elég.

Mindez a múlt pénteki miniszterelnöki rádióbeszéd kapcsán jutott eszembe. A kormánypárt iszonyatos (és suta) kampányba kezdett a jövő évi választás megnyerése érdekében, pedig a papírforma szerint győzelme kétségtelen. Nincs alternatíva. Hiányzik egy olyan társadalmi modell, ami a jelenleginél jobb lehetőségeket nyújtana az ország lakosságának, és amit nyugati demokráciának hívhatnánk. Orbán és csapata ügyesen irányítja a túlfűtött nemzeti érzelmű (nacionalista) tömegeket, pl. a Békemenet szervezését (és pénzelését), amit a külvilág részére úgy állítottak be, mintha spontán megmozdulás és kiállás lett volna a kormányzat mellett. Ugyanakkor a résztvevők őszinte lelkesedését nem lehet és nem is szabad elvitatni! – mely mögött a mély nacionalizmus húzódik meg, miután a kormánypropaganda elhitette a lakossággal, hogy az országot külső támadások érik. Ezért nem sikerül fejlődésre állítani a gazdaságot.

Az analógia itt érintkezik az 50-es évek demagógiájával, amikor mindenről az imperialisták és ügynökeik tehettek. Sajnos, három generáció távlatában már kevesen emlékeznek azokra az időkre. Az akkori kor fiataljai pedig ismét kiélhetik magukat  úgy, ahogy azt a szovjetrendszerben tanulták. Elvégre máshoz nem értenek, más rendszerben nem éltek, és mást nem ismernek. Csak azt a „nemzeti színű dumát” tudják ismételni, mint ifjúságuk idején. Volt itt aláírás- sőt pénzgyűjtés a koreai, a palesztin és vietnami gyerekeknek. Az „El a kezeket” feliratú táblák és jelszavak, melyeket mostanra ismét aktualizált ("Nem leszünk gyarmat") az egykori pártmunkások hada. Szóval, nincs új a Nap alatt a Kárpát-medencében.

Legutóbb a „Szellemi Honvédelem” mozgalom bontott szárnyat hasonló megfontolásból. Ők a „belső ellenség”-et célozták meg, akik hazánk rossz hírét keltik a világban, miközben kishazánkban minden jó és szép. Ennél jobb és szebb nem volt még ezeréves történelmünk során. Ezt a szovjet időkre emlékeztető mentalitást kívánják külföldön terjeszteni, ahogy azt a Komintern idején elődjeik megtanulták. A Civil Összefogás Fórum (CÖF) idén április 12-én (Gagarin 1961-es útjának emlékére a nemzetközi űrhajózás napján) nyílt levelet tett közzé Európa polgárainak címezve, benne a következő szöveggel:

„…..a huszadik században nem egy esetben tapasztaltuk, hogy egy-egy bűnösnek kikiáltott ország elleni lejárató médiahadjáratot olykor valóságos katonai intervenció követ. Nem szeretnénk a bűnösnek kikiáltott országok sorsára jutni, ezért arra kérünk benneteket, hogy személyesen, vagy ha ez nem lehetséges, megbízható emberektől, de minél több forrásból tájékozódjatok a tényleges magyarországi állapotokról….”

Hogy ezt a megállapítást mire, milyen történelmi eseményre alapozták? Rejtély. Az alkalom azonban nem váratott sokáig magára.

Merkel német kancellár csütörtökön (május 16.) részt vett a nyugatnémet közszolgálati rádió és televízió (WDR) által Berlinben, a Külügyminisztériumban, rendezett 16. Europaforum-on. Az egész napos vitaműsor középpontjában Európa, és az EU állt. A kancellár asszony 14:30-kor került sorra és két neves újságíró (Jörg Schönenborn és Ulrich Deppendorf) kérdezte Németország szerepéről Európában. 

Schönenborn hozta szóba Magyarországot, mondván a jelenlegi kormány nem követi az EU alapszabályait. Majd Deppendorf vette át a szót és a következőt kérdezte:

"...Steinbrück úr (az SPD kancellárjelöltje – szerk.) ma reggel itt azt mondta, Kétség esetén, ha nem történik semmi, Magyarországot ki kellene zárni. Osztja ez a véleményt?

Merkel kancellár: Nos, mondhatnám, nem kell mindig azonnal a lovasságot küldeni. (…) De azt hiszem, minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, hogy magyar barátainkat egy helyes útra vezessük, és ne arra törekedjünk, hogy kizárjuk őket. Akkor ugyanis nem lenne többé semmilyen befolyásunk rájuk....."

(Deppendorf: Herr Steinbrück hat heute Morgen hier gesagt, im Zweifel müsste man dann, wenn nichts geschieht, Ungarn ausschließen. Teilen Sie diese Meinung auch?

BK’in Merkel: Nun muss man ja nicht immer gleich die Kavallerie schicken, könnte ich sagen.(…) Aber ich glaube, dass wir alles tun müssen, um unsere ungarischen Freunde auf einen Aber ich glaube, dass wir alles tun müssen, um unsere ungarischen Freunde auf einen richtigen Weg zu bringen und nicht davon auszugehen, dass wir sie ausschließen. Dann hätten wir ja gar keinen Einfluss mehr auf sie.)

Még aznap megjelent egy blogbejegyzés a CÖF által fenntartott és szerkesztett Polgár nevű hírportálon. A szerző hihetetlen marhaságokat hord össze, miközben alpári módon támadja a német kancellár asszonyt. Dunst Eszter, a Nők a Magyar Nemzetért Egyesület alelnöke azon akadt ki, hogy Merkel helyes útra akarja téríteni a magyarokat. A túlbuzgó alelnök valószínűleg a CÖF (fent idézett) nyílt levelének akart megfelelni, gondolván a hazai balliberálisok félretájékoztatták az amúgy testvér-, azaz néppárti kancellár asszonyt.

A blogbejegyzésre érkezett reakciók között volt Andrassew Iváné is: „Nem lepődnék meg, ha ez a Fidesz központi bizottságában készült volna. Fölhívom a figyelmet az ilyen eredeti fideszes szóvivői fordulatokra: "Maguk fordítva ülnek a lovon, kezicsókolom, ha észrevették, ha nem..."

Aztán másnap (péntek, május 17.) reggel a Kossuth Rádióban, a miniszterelnöki félórában, Orbán Viktor is alátámasztotta Andrassew sejtését, amiről a Magyar Nemzet emígy számolt be: "......Azzal kapcsolatban, hogy Angela Merkel német kancellárt a minap arról kérdezték, lovasságot kell-e küldeni Magyarország ellen vagy sem, Orbán Viktor úgy fogalmazott: „a németek küldtek már lovasságot Magyarországra, tankok formájában jöttek, ne küldjenek, az a kérésünk. Nem volt jó ötlet, nem vált be”........" - így idézte a MNO a miniszterelnököt. Még pedig pontosan úgy, ahogy az a Kossuth Rádióban elhangzott. (Hangtár  7:30 -től lehet hallani.)

Erre csapott le a Spiegel Online, pontosabban a „balos” Keno Verseck, akinek magyar vonatkozású cikkei meglehetősen pontatlanok. A blikkfangos cím (Orbán náci módszereket vet Merkel szemére) megtette hatását, és hamarosan az egész német sajtó átvette ezt az abszolút durva, értelmetlen és sértő orbáni megjegyzést.

A Die Welt Online változatta volt az első, mely próbálta tompítani a helyzetet és félreértésről beszélt. Megjegyezve, tekintettel, hogy választási év van Németországban, a baloldali Spiegel cikkírójának sikerült egy Merkel ellenes támadásnak beállítani a történteket. A Welt Online (végre) elmagyarázta, hogy az SPD kancellárjelöltje (Peer Steinbrück), valamint az európai zöldek és liberálisok meg akarják vonni, vonatni Magyarország szavazati jogát az EU-ban, mindaddig, amíg nem változtat (jó) néhány jelenlegi törvényén. Erre föl mondta Merkel kancellár, hogy jobb útra kell téríteni a magyarokat, nem pedig rögtön a lovasságot rájuk küldeni. Erre rágott be a hazai kormány és pártjai, mert - szokásukhoz híven - csak azt hallják meg, amit akarnak. Esetünkben csakis a mondat végét.

Pünkösdhétfőn (május 20.) végre megszólalt a magyar kormány is. A Magyar Nemzetben megjelent MTI jelentés szerint Prőhle Gergely, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára felidézte, hogy Angela Merkel kancellár és Peer Steinbrück szociáldemokrata kancellárjelölt televíziós vitájában Steinbrück felvetette Magyarország esetleges kizárásának a lehetőségét az Európai Unióból. Prőhle Gergely hangsúlyozta, hogy válaszában Angela Merkel megvédte Magyarországot. Steinbrück egyik korábbi, Svájccal kapcsolatban elmondott szavait idézve azt is mondta a kancellár, hogy „nem kell rögtön a lovasságot küldeni”. Orbán Viktor pénteken a Kossuth Rádiónak adott interjújában „a riporter kérdésére tehát egyáltalán nem Merkel, hanem Steinbrück hasonlatát kommentálta”, amikor arról beszélt, hogy nem volt jó ötlet, amikor a németek tankokat küldtek Magyarországra – mondta.

Ennek az a szépség hibája, hogy az Orbán Viktort kérdező riporter az Kossuth Rádióban Merkelt említette (lásd feljebb), és a magyar miniszterelnök nem javította ki, sőt szóba sem hozta Steinbrücköt, azaz Orbán is követte a CÖF féle (hazafias) félretájékoztatást. Ugyanakkor a (hajánál fogva) magyarázkodó Prőhle, mint felelős állami kinyilatkoztató, sem nézett utána a történteknek, hiszen Merkel és szeptemberi kihívója nem vitázott a német televízióban, hanem két különböző időpontban Steinbrück 12:40-kor, Merkel pedig 14:30-kor válaszolt a fentebb már idézett két újságíró kérdéseire.

Ilyen a hazai tömegtájékoztatás és ilyen a túlbuzgó Orbán hívők tábora. Az egész nemzetközi bonyodalmat végül is a CÖF „szellemi honvédelme” okozta, ill. robbantotta ki. Orbán Viktor miniszterelnök, pedig  annak a bizonyos 40 év hordalékának köszönhetően csúnya öngólt lőtt.